Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim,                                                                  foto z Kongresu

Nagyon köszönöm a kedves meghívást és sajnálom, hogy ma nem lehetek Önökkel, a COEXISTENTIA-WSPÓLNOTA-EGYÜTTÉLÉS-SPIVŽITIA Politikai Mozgalom (COEX) XVI. kongresszusán.

Amikor 1990 februárjában beállítottam Edwin Macura cesky tesíni irodájába és ismeretlenül elmondtam, hogy Pozsonyból magyarként üzenettel jöttem: van egy javaslatunk, hozzunk létre közösen – magyarok, lengyelek és más csehszlovákiai nemzeti kisebbségek - egy olyan politikai mozgalmat, amely lehetővé tette, hogy a demokratikus választási törvények értelmében választások révén parlamenti képviselőket küldjünk a prágai Szövetségi Gyűlésbe, valamint hogy az új demokratikus rendszerben adjunk esély a többség és a kisebbség közötti EGYÜTTÉLÉSNEK. A találkozón jelen volt Staszek Gawlik is, aki a későbbiekben meghatározó szerepet töltött be a két közösség közötti kapcsolattartásban, valamint a Coexistencia Politikai Mozgalomban. A javaslat és a gondolat megfogant, a válasz pozitív volt, elkezdtünk dolgozni, párhuzamosan és együttműködve, egymásra támaszkodva. A júniusi választások után magyar és lengyel parlamenti képviselők kerültek be a Szövetségi Gyűlésben a Coexistencia listájáról. Jó embereket, barátokat ismertem meg az Olza folyó mindkét partján.

Jövőre lesz 30 éve a Coexistencia megalakulásának, amely a kevés szövetségi szinten működő politikai mozgalom közé tartozott. Van abban némi ellentmondás, hogy azok a nemzeti kisebbségek, akiket az állam megalakításakor nem kérdeztek meg arról, hogy Csehszlovákiában kívánnak-e élni, azok tartoztak a leginkább a szövetségi állam fennmaradásának támogatói közé.

A harminc év alatt felnőtt egy generáció, akik már nem emlékezhetnek arra, hogy mit jelentett határellenőrzés után átmenni a hídon Cesky Tesínből Cieszynbe, vagy Komáromból Révkomáromba (Komárnóba). A hidak ma már átjárhatóak. a visegrádi együttműködés új dimenziókat ad. A Coexistencia valahol sajátos módon összekötötte a visegrádi államokat, a szlovákiai magyarokon és a csehországi lengyeleken és magyarokon keresztül.

Az új generációnak már beszélni kell arról, mit jelentettek az utazási korlátozások, mit jelentett harcolni a ma már természetes dolgokért. Egyúttal továbbra is vannak ügyek, amelyekért ma is küzdenünk kell: a nyelvhasználatért, identitásunk megőrzéséért, a fennmaradásért, az emberi méltóságért, ugyan másként, más hangsúlyokkal, de minden generációnak meg kell küzdenie saját szabadságáért.

Amikor látom a csehországi Együttélés logóját, olvasom a szervezet soknyelvű elnevezését, mindkettőt még az 1990-es kezdetek során alkottuk meg, úgy érzem magam, mintha egy régi történet elevedne fel, kicsit egyfajta palackposta a múltból. A szlovákiai Együttélés 1998-ban a Magyar Koalíció Pártjának létrehozásával szűnt meg, de íme. a csehországi Coexistencia tovább él és őrzi a lángot.

Kocsis László és Pálffy István elnök urakkal történő együttműködésemet mindenképpen szerettem volna megemlíteni, ők sokat tettek a mozgalomért, a nemzeti kisebbségek helyzetének javításáért. Ha már említést tettem a visegrádi együttműködésről, nem hallgathatunk Esterházy Jánosról: a magyar apa és lengyel anya, Tarnowska grófnő gyermekeként a szlovákiai magyarok jogait védelmező prágai parlamenti képviselő, aki a csehországi Mírovban hunyt el. A Coexinstencia tevékenységének egyik érdeme, Esterházy emlékének méltó ápolása.

Tisztelt Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!

A Coexistencia harmincéves évfordulója alkalmából fogadják szívből jövő jókívánságaimat. Emlékezzünk azokra, akik harcostársaink közül már nem lehetnek jelen, vagy akadályoztatásuk miatt nem lehetnek itt.

Éljen a Coexistencia, éljen az Együttélés, éljen a Wspólnota és éljen a SPIVŽITIA Politikai Mozgalom. Éljen a magyar-lengyel barátság, éljen Visegrád!

Budapest, 2019. november 8.                   polskie tłumaczenie

Gyurcsík Iván

az Együttélés egyik alapítója és első főtitkára