Tisztelt
Elnök Úr, Hölgyeim és Uraim, Kedves
Barátaim,
foto z Kongresu
Nagyon köszönöm a kedves meghívást és sajnálom, hogy ma nem lehetek
Önökkel, a COEXISTENTIA-WSPÓLNOTA-EGYÜTTÉLÉS-SPIVITIA
Politikai Mozgalom (COEX) XVI. kongresszusán.
Amikor
1990
februárjában beállítottam Edwin Macura
cesky tesíni irodájába és ismeretlenül
elmondtam, hogy Pozsonyból magyarként üzenettel
jöttem: van egy javaslatunk,
hozzunk létre közösen – magyarok, lengyelek
és más csehszlovákiai nemzeti
kisebbségek - egy olyan politikai mozgalmat, amely
lehetővé tette, hogy a
demokratikus választási törvények
értelmében választások révén
parlamenti
képviselőket küldjünk a prágai
Szövetségi Gyűlésbe, valamint hogy az új
demokratikus rendszerben adjunk esély a többség
és a kisebbség közötti
EGYÜTTÉLÉSNEK. A találkozón jelen volt
Staszek Gawlik is, aki a későbbiekben
meghatározó szerepet töltött be a két
közösség közötti kapcsolattartásban,
valamint a Coexistencia Politikai Mozgalomban. A javaslat és a
gondolat
megfogant, a válasz pozitív volt, elkezdtünk
dolgozni, párhuzamosan és
együttműködve, egymásra támaszkodva. A
júniusi választások után magyar és
lengyel parlamenti képviselők kerültek be a
Szövetségi Gyűlésben a Coexistencia
listájáról. Jó embereket, barátokat
ismertem meg az Olza folyó mindkét partján.
Jövőre lesz 30
éve a Coexistencia megalakulásának, amely a kevés szövetségi szinten működő
politikai mozgalom közé tartozott. Van abban némi ellentmondás, hogy azok a nemzeti
kisebbségek, akiket az állam
megalakításakor nem kérdeztek meg arról,
hogy
Csehszlovákiában kívánnak-e élni,
azok tartoztak a leginkább a szövetségi állam
fennmaradásának támogatói közé.
A harminc év
alatt felnőtt egy generáció, akik már nem emlékezhetnek arra, hogy mit
jelentett határellenőrzés után átmenni a
hídon Cesky Tesínből Cieszynbe, vagy Komáromból Révkomáromba (Komárnóba).
A
hidak ma már átjárhatóak. a
visegrádi együttműködés új
dimenziókat ad. A Coexistencia valahol sajátos módon összekötötte a visegrádi
államokat, a szlovákiai magyarokon és a csehországi lengyeleken és
magyarokon keresztül.
Az
új
generációnak már beszélni kell
arról, mit jelentettek az utazási
korlátozások,
mit jelentett harcolni a ma már természetes
dolgokért. Egyúttal továbbra is
vannak ügyek, amelyekért ma is küzdenünk kell: a
nyelvhasználatért, identitásunk
megőrzéséért, a fennmaradásért, az
emberi méltóságért, ugyan
másként, más
hangsúlyokkal, de minden generációnak
meg kell küzdenie saját szabadságáért.
Amikor
látom a
csehországi Együttélés logóját,
olvasom a szervezet soknyelvű elnevezését, mindkettőt
még az 1990-es kezdetek során alkottuk meg, úgy
érzem magam, mintha egy régi
történet elevedne fel, kicsit egyfajta palackposta a múltból.
A
szlovákiai Együttélés 1998-ban a Magyar
Koalíció Pártjának
létrehozásával szűnt
meg, de íme. a csehországi Coexistencia tovább
él és őrzi a lángot.
Kocsis
László
és Pálffy István elnök urakkal
történő együttműködésemet
mindenképpen szerettem
volna megemlíteni, ők sokat tettek a mozgalomért, a
nemzeti kisebbségek
helyzetének javításáért. Ha
már említést tettem a visegrádi
együttműködésről,
nem hallgathatunk Esterházy Jánosról: a
magyar apa és lengyel anya,
Tarnowska grófnő gyermekeként a szlovákiai
magyarok jogait védelmező prágai
parlamenti képviselő, aki a csehországi Mírovban
hunyt el. A Coexinstencia
tevékenységének egyik érdeme,
Esterházy emlékének méltó
ápolása.
Tisztelt Elnök
Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim!
A
Coexistencia
harmincéves évfordulója alkalmából
fogadják szívből jövő
jókívánságaimat.
Emlékezzünk azokra, akik harcostársaink
közül már nem lehetnek jelen, vagy
akadályoztatásuk miatt nem lehetnek itt.
Éljen a
Coexistencia, éljen az Együttélés, éljen a Wspólnota és éljen a SPIVITIA
Politikai Mozgalom. Éljen a magyar-lengyel barátság, éljen Visegrád!
Budapest, 2019. november 8. polskie tłumaczenie
Gyurcsík Iván
az Együttélés egyik alapítója és első főtitkára