xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

WIADOMOŒCI – TUDÓSÍTÁSOK – ZPRÁVY

 

www.coexistentia.cz

 

nr 49  (8/2011)

30.12.2011

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

 

Zdjęcie: Imre Molnár – węgierski historyk i dyplomata / A fényképen: Molnár Imre – magyar történész és diplomata / Foto:Imre Molnár – maďarský historik a diplomat

 

 

Václav Havel nie żyje – W  niedzielę 18.12.2011 r. zmarł w wieku 75 lat Václav Havel, otatni prezydent Czechosłowacji i pierwszy prezydent Republiki Czeskiej, przywódca czechosłowackiej opozycji antykomunistycznej przed 1989 rokiem, założyciel Forum Obywatelskiego, dramatopisarz. Był politykiem-humanistš, człowiekiem, który wiedział o co w polityce chodzi. To przede wszystkim jego zasługš jest zwycięstwo demokracji w Czechosłowacji, a potem w Republice Czeskej i włšczenie państwa do struktur Unii Europejskiej. Pomimo że umarł, jego dzieło pozostaje dla potomnych. / Meghalt Václav Havel – 2011. december 18.-ikán, vasárnap 75 éves korában meghalt Václav Havel, Csehszlovákia utolsó és a Cseh Köztársaság első elnöke,az 1989 előtti időkben a csehszlovák anti-komunista ellenzék élharcosa, az Občanské Fórum megalapítója, drámaíró. Politikus és humanista volt, olyan ember aki tudta miről szól a politika. Mindenekelőtt az ő érdeme, hogy Csehszlovákiában győzött a demokrácia, majd ezt követően a Cseh Köztársaságban is, és hogy a cseh állam bekapcsolódott az európai struktúrákba. Annak ellenére, hogy Václav Havel meghalt, műve megmarad a jövő számára. / Zemřel Václav Havel – V neděli 18.12.2011 zemřel ve věku 75 let Václav Havel, poslední prezident Československa a první prezident České republiky, předák československé antikomunistické opozice před 1989 rokem, zakladatel Občanského fóra, dramatik. Byl politikem-humanistou, člevěkem, který věděl o co jde v politice. Předevšim jeho zásluhou je vítězství demokracie v Československu a následně v České republice a zapojení státu do struktur Evropské unie. Přestože zemřel, jeho dílo zůstává pro budoucnost.

 ő

 

 

 

P.F. 2012 – Życzenia pomyœlenego Nowego P.F. 2012 Roku, dużo zdrowia, spełnienia marzeń  i sukcesów w pracy zawodowej, działalnoœci społecznej i szczęœcia rodzinnego życzy redakcja „WTZ“

 

P.F.2012 -  Boldog Újévet és az új évben jó egészséget és vágyaik teljesülését, és  sok sikert a munkahelyen és a nyilvános szereplésben, valamint meghitt családi boldogságot kíván a „WTZ“ szerkesztősége

 

P.F.2012 – Přání úspěšného Nového P.F. 2012 roku, mnoho zdraví, splnění touh a úspěchů na pracovišti, při veřejné činnosti a rodinného štěstí přeje redakce „WTZ“

 

 

 

 

Obradowała Rada Republikowa i Rada Wykonawcza

Ülésezett az Országos Tanács és a Végrehajtó Tanács

Jednala Republiková rada a Výkonná rada

 

     Pierwsze po Kongresie COEXISTENTII zebranie Rady Republikowej odbyło się 24.9.br. w Domu Mniejszoœci Narodowych w praskich Vinohradach. Termin jest dogodny, bo członkowie sekcji polskiej z Zaolzia korzystajš w tym dniu ze zniżki, jakš proponujš Czeskie Koleje z okazji Dnia Kolejarza, co umożliwia wyjazd do Pragi wszyskim zainteresowanym. Obrady prowadził przewodniczšcy Ruchu, Sándor Pálffy. Podziękował tym, którzy w ramach Ruchu pracujš bezinteresownie na rzecz mniejszoœci narodowych. Stwierdził, że bardzo ważne jest wytworzyć większy nacisk na rzšd i inne organy, abyœmy uwidocznili swojš działalnoœć. Podkreœlił wyœmienitš współpracę między polskš i węgierskš ambasadš.

    Sprawozdanie z działalnoœci Polskiej Sekcji Narodowej przedstawił jej nowy przewodniczšcy, Karol Madzia. Najaktualniejszš problematykš omawianš na zebraniach sekcji jest dyskusja nad przebiegiem implementacji Umowy Ramowej o Ochronie Mniejszoœci Narodowych i Europejskiej Karty Języków Regionalnych lub Mniejszoœciowych do ustawodawstwa Republiki Czeskiej. Wystosowaliœmy list do pełnomocnika przy czeskim rzšdzie, Moniki Simunkowej, dotyczšcy ochrony praw człowieka. Podkreœliliœmy w nim, że do szerzenia ksenofobii i nietolerancyjnoœci przyczynia się niska lub żadna oœwiata społeczeństwa większoœciowego. Z punktu widzenia mniejszoœci polskiej języki mniejszoœci narodowych nie sš dostatecznie chronione, czego przykładem mogš być dwujęzyczne tablice topograficzne, które powinny być zainstalowane w 31 gminach. Ustawa jest w tej kwestii jednoznaczna, ale praktyka wręcz odwrotna, bo samorzšdy często œwiadomie ustaw nie dotrzymujš. W referacie przedstawiono też problematykę koniecznoœci ewidowania grobów wojennych, bo według rozporzšdzenia ministra obrony narodowej chodzi o miejsca pamięci narodowej.

    O pracy Węgierskiej Sekcji Narodowej referował jej przewodniczšcy, László Attila Kocsis. Mówił o spotkaniu z prezydentem Węgier, któremu towarzyszył podczas wizyty w Republice Czeskiej. Odbyła się też impreza wspomnieniowa na Cmentarzu Motolskim u symbolicznego grobu Jánosa Esterházy. Przy współpracy z węgierskim stowarzyszeniem studenckim Andre Adyho zorganizowano prelekcję na temat życia i dorobku Jánosa Esterházy, którš wygłosił Imre Molnár, radca ambasady Węgier w Warszawie. W referacie Kocsis wiele miejsca poœwięcił działalnoœci wydawniczej.

     Podczas obrad pierwszy wiceprzewodniczšcy Ruchu, Józef Przywara, przedstawił dokumenty programowe przygotowane do akceptacji. Rada Republikowa program Ruchu i priorytety programowe na okres następnych dwu lat uchwaliła. Przebieg zebrania dokumentujš zdjęcia, które prezentujemy na łamach dzisiejszego numeru.

    Zebranie Rady Wykonawczej odbyło się 3.11.br. w klubie Dziupla w Czeskim Cieszynie. Przewodniczšcy Ruchu, Sándor Pálffy omówił na nim realizację zadań przyjętych przez Kongres i Radę Republikowš. Przekazał informacje o imprezach, w których brał udział – m.in. w konferencji z okazji 200. rocznicy urodzin kompozytora węgierskiego Franza Liszta, jaka przebiegła w Ostrawie, spotkania z węgierskim ambasadorem w Pradze i w imprezach Stowarzyszenia Węgrów w Ostrawie. W imieniu Polskiej Sekcji Narodowej informację przekazał przewodniczšcy sekcji, Karol Madzia. Uchwalono, że będš wystosowane gratulacje Polskiemu Stronnictwu Ludowemu przy okazji sukcesu, jaki osišgnšł w polskich wyborach parlamentarnych, potwierdzajšc swój mandat. Wnioskowano, aby gratulacje przesłać też partiom politycznym, które uzyskały mandaty w polskim Sejmie – tj. PO, PiS, Ruch Palikota i SLD, a także wybranym posłom i senatorom z regionu Górnego Œlšska.

    Uroczyste zebranie przedœwišteczne Rady Wykonawczej z udziałem goœci odbyło się 13.12.br. w salonku restauracji Obracaj w Lesznej Dolnej. Pod nieobecnoœć przewodniczšcego Ruchu, pierwszy wiceprzewodniczšcy Józef Przywara podsumował działalnoœć w 2011 roku. Z zadań, które nas czekajš na poczštku 2012 roku omawiano koncepcję udziału Ruchu w jesiennych wyborach do Przedstawicielstwa Województwa Morawskoœlšskiego i koniecznoœć zorganizowania, przy współpracy Grup Gminnych, zebrań obwodowych.

 

    A COEXISTENTIA Kongresszusa utáni első Országos Tanács idén szeptember 24.-ikén lett megtartva Prágában a Vinohrady-i Nemzeti Kisebbségek Házában. Ez egy nagyon előnyös időpont, mivel a Lengyel Tagozat tagjai ezen a napon fel tudják használni a Cseh Vasút által a  Vasutasok Napja  alkalmából nyújtott kedvezményeket, eképpen lehetőség nyílik arra, hogy minden érdeklődő eljusson Prágába. Az ülést Pálffy Sándor,  a Mozgalom elnöke vezette. Megköszönte azok munkáját, akik minden ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak a nemzeti kisebbségek érdekében. Kijelentette, hogy nagyobb nyomást kell kifejteni a kormányra és más szervekre, hogy eképpen tevékenységünket láthatóbbá tegyük. Hangsúlyozta a lengyel és a magyar nagykövetséggel való kiváló együttműködést. 

     A Lengyel Nemzeti Tagozat tevékenységéről szóló beszámolót Karel Madzia a Lengyel Tagozat új elnöke terjesztette elő. A gyűléseken a legaktuálisabb megtárgyalt kérdés a Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretszerződésnek és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájának  implementálásáról szólt. Levelet küldtünk Monika Šimůnková asszonynak, a cseh kormány mellett működő emberi jogi megbízottnak, hogy az emberi jogokra figyelmeztessük. Hangsúlyoztuk, hogy a többségi lakosság alacsonyszintű vagy egyenesen semmiféle felvilágosítása a xenofóbia és az intolerancia terjedéséhez vezet. A nemzeti kisebbségek nyelveit lengyel szempontból nem tekinthetjük megfelelően védettnek, ezt példázhatnák a kétnyelvű topografikus táblák is, amelyeket 31 községben kellene felállítani. E kérdésben a törvény egyértelmű, azonban a gyakorlat már más, mivel az önkormányzatok gyakran szándékosan nem tartják be a törvényt. A beszámolóban felvetődött a katonai sírok nyilvántartásának a kérdése is, a nemzetvédelmi miniszter rendelete szerint ugyanis nemzeti emlékhelyekről van szó.

      A Magyar Nemzeti Tagozat munkájáról Kocsis László Attila, a Magyar Tagozat elnöke számolt be. Beszélt a Magyarország elnökével való találkozásról és arról hogy ő kísérte az elnököt annak csehországi útja során. Emlékünnepség is volt tartva a Motol-i temetőben Esterházy János szimbolikus sírjánál. Az Ady Endre diákkörrel együttműködve előadást tartottak Esterházy János életéről és tevékenységéről, amelyet Molnár Imre, a Varsói Magyar Nagykövetség tanácsosa adott elő. Beszámolójában Kocsis részletesen elemezte a kiadói tevékenységet is.

      Józef Przywara, a Mozgalom első alelnöke az ülésen bemutatta a jóváhagyásra előkészített  programdokumentumokat. Az Országos Tanács az elkövetkező két éves időszakra jóváhagyta a Mozgalom programját és programprioritásait. A gyűlés lefolyását  a mai számban bemutatott fényképeink dokumentálják.

      A Végrehajtó Tanács gyűlése idén november 3.-ikán volt megtartva a Dziupla klub helyiségében Český Těšínben. Pálffy Sándor a Mozgalom elnöke a gyűlésen megtárgyalta a Kongresszus és az Országos Tanács által elfogadott célkitűzések teljesítését. Információkat közölt azokról az akciókról, amelyeken résztvett – többek között a Liszt Ferenc magyar zeneszerző születésének 200. évfordulójára rendezett konferenciáról, amelyet Ostraván tartottak, valamint a magyar nagykövettel való prágai találkozásról és az Ostravai Magyar Klub rendezvényeiről is. A Lengyel Nemzeti Tagozat nevében Karel Madzia a tagozat elnöke közölt információkat a tevékenységükről. A tagozat határozatot hozott arról, hogy üdvözletet küldenek a Lengyel  Néppártnak, amelyben gratulálnak a pártnak a lengyel parlamenti választásokon elért sikeréhez, mivelhogy a párt megvédte mandátumát. Javasolták hogy üdvözletet kell küldeni olyan más politikai pártoknak is, amelyek mandátumokat szereztek a Lengyel Szejmben – ilyen a PO, PiS, Ruch Palikota és az SLD, valamint Felső-Szilézia megválasztott képviselőinek és szenátorainak.

  A     Végrehajtó Tanács ünnepi karácsony előtti gyűlése idén december 13.-ikán lett megtartva az Obracaj étterem szalonjában Dolní Lištné-n, a gyűlésen vendégek is megjelentek. A Mozgalom elnökének távolmaradása miatt Józef Przywara első alelnök foglalta össze a 2011-es év tevékenységét. A 2012-es év elején ránk váró feladatok közül megtárgyalták a Mozgalomnak a Morvasziléziai Kerület Képviselőtestületébe tartandó őszi választásokon való részvételének koncepcióját, valamint hogy a Helyi Csoportokkal együttműködve szükséges lesz területi gyűléseket tartani.

 

     První po Kongrese COEXISTENTIE schůze Republikové rady se konala v Domě národnostních menšin na pražských Vinohradech 24.9.tr. Jedná se o výhodný termín, protože členové polské sekce se Zaolzí mohou tento den využít slevy Českých dráh ke Dni železničářů, což umožňuje přijet do Prahy všem zájemcům. Jednání řídil předseda Hnutí, Sándor Pálffy. Poděkoval těm, kteří v rámci Hnutí pracují v zájmu národních menšin bez nároku na odměnu. Řekl, že je nutno vytvořit větší tlak na vládu a jiné orgány, abychom zviditelnili svou činnost. Zdůraznil výbornou spolupráci polského a maďarského velvyslanectví.

     Zprávu z činnosti Polské národní sekce přednesl její nový předseda, Karel Madzia. Nejaktuálnější otázkou projednávanou na schůzích je diskuse k implemantaci Rámcové úmluvy o ochraně národnostních menšin a Evropské charty regionálních či menšinových jazyků. Zaslali jsme dopis zmocněnkyni pro lidská práva při české vládě, Monice Šimůnkové, týkající se ochrany lidských práv. Zdůraznili jsme, že k šíření xenofobie a nesnášenlivosti přispívá nízká nebo žádná osvěta většinového obyvatelstva. Jazyky národních menšin s pohledu polské menšiny není možno považovat za dostatečně chráněné, čehož příkladem mohou být dvojjazyčné topografické tabule, které mají být instalovány ve 31 obcích. Zákon v této otázce je jednoznačný, ale praxe je jiná, protože samosprávy často vědomě zákony nedodržují. V referátu byla přednesena také otázka nutnosti evidence vojenských hrobů, podle nařízení ministra národní obrany se jedná o národní památky.

    O práci Maďarské národní sekce referoval její předseda, Lászlo Attila Kocsis. Mluvil o setkání s prezidentem Maďarska, kterého doprovázel při návštěvě České republiky. Konala se také vzpomínková akce na Motolském hřbitově u symbolického hrobu Jánose Esterházyho. Ve spolupráci s maďarským studentským kroužkem Endre Adyho byla uspořádána přednáška na téma života a činnosti Jánose Esterházyho, kterou přednesl Imre Molnár, rada maďarského velvyslanectví ve Varšavě. Ve svém referátu se Kocsis široce věnoval také vydavatelské činnosti.

    První místopředseda Hnutí, Josef Przywara, na jednání představil programové doklady, připravené ke schválení. Republiková rada program Hnutí a programové priority na období následujících dvou let schválila. Průběh schůze dokumentují fotografie, které otiskujeme v dnešním čísle.

    Schůze Výkonné rady se konala 3.11.tr. v klubovně Dziupla v Českém Těšíně. Předseda Hnutí, Sándor Pálffy projednal na ní plnění úkolů přijatých Kongresem a Republikovou radou. Sdělil informace o akcích, kterých se účastnil – mj. konference u příležitosti 200. výročí narození maďarského hudebního skladatele Franza Liszta, která se konala v Ostravě, setkání s maďarským velvyslancem v Praze a akcích Sdružení Maďarů v Ostravě. Jménem Polské národní sekce informaci o činnosti sdělil předseda sekce, Karel Madzia. Sekce se usnesla, že budou zaslány blahopřání Polské straně lidové u příležitosti úspěchu, jakého dosáhla v polských parlamentních volbách, když potvrdila svůj mandát. Bylo navrženo, aby blahopřání byla také zasláná jiným politickým stranám, které získaly mandáty v polském Sejmu – to je PO, PiS, Ruch Palikota a SLD, a také zvoleným poslancům a senátorům z Horního Slezska.

     Slavnostní předvánoční schůze Výkonné rady za účastí hostů se konala 13.12.tr. v salónku restauace Obracaj v Dolní Lištné. V nepřítomnosti předsedy Hnutí, první místopředseda Josef Przywara shrnul činnost za 2011 rok. Z úkolů, které nás čekají na začátku 2012 roku byla projednávaná koncepce účastí Hnutí v podzimních volbách do Zastupitelstva Moravskoslezského kraje a nutnost uspořádat, ve spoluprci s Místními skupinami, oblastní schůze. 

 

Obradowała Koexistencia o.p.s.

Gyűlést tartott a Koexistencia o.p.s.

Jednala Koexistencia o.p.s.

 

     Podczas zebrania organizacji pożytku publicznego Koexistencia o.p.s. Tadeusz Toman przekazał informację nt. rejestacji przez Sšd Wojewódzki w Ostrawie w dniu 7.10.2011 nowej obsady personalnej – dyrektora, 6-osobowego zarzšdu i 3-osobowej rady nadzorczej. Rejestracja ta była konieczna ze względu na nowelizację ustawy numer 231/2010 Dz.U. o organizacjach pożytku publicznego – organem statutowym jest dyrektor o.p.s., nowa ustawa znacznie przybliża charakter organizacji pożytku publicznego spółce handlowej. Koexistencia o.p.s. będzie działać w składzie: dyrektor – Ing. Tadeusz Toman, zarzšd – Zoltán Domonkos (przewodniczšcy), Dr. Ing. Stanislav Gawlik, Ing. Tadeusz Kornuta, Karel Madzia, Vladislav Niedoba, Pavel Wania, rada nadzorcza – Ing. Bohuslav Kaleta, CSc. (przewodniczšcy), Doc. Ing. Alexander Pálffy, CSc., Ing. Josef Pietrus.

     Zebranie kontynuowano sprawozdaniem z działalnoœci w 2011 roku – wydano 7 numerów gazety członków ruchu politycznego COEXISTENTIA „WTZ“, ksišżkę Stanisława Gawlika „Było to a nima – jak staro Karwina“, razem z węgierskim stowarzyszeniem studenckim Andre Adyho zorganizowano prelekcję z okazji 110. rocznicy urodzin Jánosa Esterházy. W 2012 roku zaplanowano wydać 4 numery „WTZ“, numer nadzwyczajny „WTZ“ o działalnoœci radnych ruchu politycznego COEXISTENTIA w organach przedstawicielskich, publikację wišzanš nt. wyników Spisu Powszechnego 2011 – po ich ogłoszeniu przez Czeski Urzšd Statystyczny, dalej zorganizować prelekcję nt. polskiej prezydencji w Unii Europejskiej i razem z Sekcjš Historii Regionu PZKO wydać ksišżkę Stanisława Zahradnika o polskich posłach w parlamentach Czechosłowacji i Republiki Czeskiej po 1920 roku.

     Koexistencia o.p.s. powołała na stanowisko skarbnika Władysława Niedobę, a na stanowisko sekretarza Stanisława Gawlika.                           

 

     A Koexistencia o.p.s. közhasznú társaság gyűlésén Tadeusz Toman tájékoztatott arról, hogy az Ostravai Kerületi Bíróságon 2011. október 7.-ikén bejegyzésre került az új személyi öszetétel – az igazgató, a hattagú igazgatótanács és a háromtagú felügyelőbizottság. Ez a bejegyzés a közhasznú társaságokról szóló 231/2010 számú törvény megváltoztatása miatt volt szükséges –  statutáris szervként a kht (o.p.s.) igazgatója szerepel,valamint az új törvény a közhasznú társaságok helyzetét több irányban is a kereskedelmi társaságokhoz közelíti. A Koexistencia o.p.s. ebben az összetételben fog működni: igazgató – Ing. Tadeusz Toman, igazgatótanács – Domonkos Zoltán (elnök), Dr. Ing. Stanislav Gawlik, Ing. Tadeusz Kornuta, Karel Madzia, Vladislav Niedoba, Pavel Wania, felügyelőbizottság – Ing. Bohuslav Kaleta, CSc. (elnök), Doc. Ing. Alexander Pálffy, CSc., Ing. Josef Pietrus.

     A gyűlés a 2011-es évben végzett tevékenységekről  szóló híradással folytatódott – a „WTZ“ – ből, a COEXISTENTIA politikai mozgalom tagjainak újságjából 7 szám került kiadásra,  kiadták Stanislaw Gawlik könyvét is „Było to a nima – jak staro Karwina“(Volt, nincs – mint a régi Karwina) címmel, valamint az Ady Endre magyar diákkörrel közösen Esterházy János születésének 110. évfordulója  alkalmából előadást rendezett. A 2012-es évben a „WTZ“ újságból 4 szám kiadását tervezik, valamint „WTZ“ rendkívüli számot is, amely a COEXISTENTIA politikai mozgalom képviselőinek a képviselőtestületekben végzett tevékenységéről szól és a 2011-es Népszámlálás eredményeinek kötött kiadású publikációját – ha majd a Cseh Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozza az eredményeket, továbbá előadás megszervezését a lengyel Európa Uniós elnökségről, majd pedig a PZKO Helyi Történelmi Szekciójával közösen kiadni Stanislaw Zahradnik könyvét  Csehszlovákia és a Cseh Köztársaság parlamentjének lengyel képviselőiről 1920 után.

    A Koexistencia o.p.s. a pénztárnoki tisztségbe Vladislav Niedobát, a titkári tisztségbe pedig Stanislaw Gawlikot helyezte.   

 

     Na schůzi obecně prospěšné společnosti Koexistencia o.p.s. Tadeusz Toman sdělil informaci nt. registrace Krajským soudem v Ostravě dne 7.10.2011 nového personálního obsazení – ředitele, 6-členné správní rady, 3-členné dozorčí rady. Tato registrace byla nutná s ohledem na změnu zákona číslo 231/2010 Sb. o obecně prospěšných společnostech – statutárním orgánem je ředitel o.p.s., nový zákon přibližuje postavení obecně prospěšné společnosti v řadě směrů obchodní společnosti. Koexistencia o.p.s. bude působit ve složení: ředitel – Ing. Tadeusz Toman, správní rada – Zoltán Domonkos (předseda), Dr. Ing. Stanislav Gawlik, Ing. Tadeusz Kornuta, Karel Madzia, Vladislav Niedoba, Pavel Wania, dozorčí rada – Ing. Bohuslav Kaleta, CSc. (předseda), Doc. Ing. Alexander Pálffy, CSc., Ing. Josef Pietrus.

     Schůze pokračovala zprávou z činnosti v 2011 roce – bylo vydáno 7 čísel novin členů politického hnutí COEXISTENTIA „WTZ“, kniha Stanisława Gawlika „Było to a nima – jak staro Karwina“, společně s maďarským studentským kroužkem Andre Adyho uspořádala přednášku ke 110. výročí narození Jánose Esterházyho. V 2012 roce je plánováno vydat 4 čísla novin „WTZ“, mimořádné číslo „WTZ“ o činnosti zastupitelů za politické hnutí COEXISTENTIA v zastupitelských sborech, vázanou publikaci nt. výsledků Sčítání lidu 2011 – po jejich zveřejnění Českým statistickým úřadem, dále uspořádat přednášku o polském předsednictví Evropské unie a společně s Sekci regionálních dějin PZKO vydat knihu Stanisława Zahradnika o polských poslancích v parlamentech Československa a České republiky po 1920 roce.

     Koexistencia o.p.s. ustanovila do funkce pokladníka Vladislava Niedobu, a do funkce tajemníka Stanislava Gawlika.

 

Polska prezydencja Unii Europejskiej udana

Sikeres a lengyel Európai Uniós elnökség

Polské předsednictví Evropské unie úspěšné

 

     Dobiega końca polska prezydencja w Unii Europejskiej, oceniana przez wielu jako jedna najlepszych. Dzięki popieranym przez Polskę pro-europejskim decyzjom udawało się pokonać kryzysowe sytuacje, takie jak zadłużenie Grecji i niektórych innych krajów strefy euro, czy protesty w krajach arabskich. W Polsce, jako jedynym kraju Unii Europejskiej, podczas wyborów parlamentarnych w br. koalicja rzšdowa (Platforma Obywatelska i Polskie Stronnictwo Ludowe) obroniła mandat i uzyskała poparcie wyborców na kolejnš kadencję. W styczniu przewodnictwo w Unii obejmuje Dania. / Lassan végéhez közeledik a lengyel Európai Uniós elnökség, amely sokak által úgy van értékelve mint az egyik legsikeresebb. A Lengyelország által támogatott Európa-segítő döntéseknek köszönhetően sikerült megoldani olyan válsághelyzeteket mint Görögország és némely más állam adóssága vagy pedig az arab országokban zajló tiltakozások. Lengyelországban az Európai Unió egyetlen országaként idén a parlamenti választások során a kormánykoalíció (a Polgári Platform és a Lengyel Néppárt) megvédte a mandátumát és megszerezte a szavazók támogatását a következő időszakra is. Januárban az Unió elnökségét Dánia veszi át. / Pomalu končí polské předsednictví Evropské unie, které je hodnceno mnohými jako jedno z nejúspěšnějších. Díky pro-evropským rozhodnutí, které Polsko podporovalo, podařilo se překonat krizové situace, jako dluh Řecka a některých jiných států, nebo protesty a arabských zemích. V Polsku, jako jediné zemi Evropské unie, při parlamentních volbách v tr. vládní koalice (Občanská platforma, Polská lidová strana) obhájila mandát a získala podporu voličů na další období. V lednu se předsednictví Unie ujímá Dánsko.

 

30. rocznica stanu wojennego

A rendkívüli állapot 30. évfordulója

30. výročí stanného práva

 

     13 grudnia minęła trzydziesta rocznica wprowadzenia stanu wojennego w Polsce. Ogłoszenie w 1991 roku przez Wojciecha Jaruzelskiego stojšcego na czele tzw. Wojskowej Rady Ocalenia Narodowego stanu wojennego był szokiem nie tylko dla Polaków w kraju. Polacy w Czechosłowacji zostali całkowicie odizolowani od rodzin w Polsce, a czechosłowacka propaganda komunistyczna robiła wszystko, aby idea demokratyzacji, którš reprezentował wtedy zwišzek zawodowy  „Solidarnoœć“ nie przekroczyła naszych granic. Dziœ decyzja ta oceniana jest przez historyków niejednoznacznie, a z przeprowadzonych sondaży opinii publicznej wynika, że obywatele do dziœ nie sš przekonani, czy było to „mniejsze zło“. / December 13.-ikán múlt 30 éve annak, hogy Lengyelországban bevezették a rendkívüli állapotot. A rendkívüli állapot Wojciech Jaruzelski által 1981-ben történő bevezetéséről szóló információk (akkor Jaruzelski az ún. Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának a vezetője volt) nem csak a lengyelországi lengyeleket sokkolták. A csehszlovákiai lengyelek teljesen  el voltak szigetelve lengyelországi rokonaiktól, a csehszlovák kommunista  propaganda pedig mindent megtett, hogy a demokratizációs eszmék, - amelyek akkor a „Solidarnoœć“ szakszervezeti mozgalom által voltak megtestesítve - ne jussanak át a csehszlovák  határokon. Ma a történészek  ezt a döntést  nem tudják egyöntetűen értékelni, az elvégzett közvéleménykutatási eredményekből pedig az tűnik ki hogy a polgárok a mai napig nincsenek meggyőződve arról, hogy akkor ez a  „kisebb rossz“  esete volt. / 13 prosince uplynulo třicet let od zavedení v Polsku stanného práva. Informace o zavedení v 1981 roce Wojciechem Jaruzelským, který stál na čele Vojenské Rady Národní Záchrany, stanného práva bylo šokem nejen pro Poláky v Polsku. Poláci v Československu byli úplně odizolování od rodin v Polsku, a československá komunistická propaganda dělala všechno pro to, aby demokratizační idee, které tehdy byly spojovány s odborovým hnutím „Solidarnoœć “ nepřesáhly naše hranice. Dnes toto rozhodnutí je hodnoceno historiky nejednoznačně, a z provedených průzkumů veřejného mínění  vyplývá, že občané dodnes nejsou přesvědčeni, že se jednalo o „menší zlo“.

 

Historia: 90. rocznica Plebiscytu Górnoœlšskiego

Történelem: a felső-sziléziai referendum 90.-ik évfordulója

Dějepis: 90. výročí Hornoslezského plebiscitu

 

     Na Górnym Œlšsku, okupowanym od 3 lutego 1920 r. przez alianckie wojska (brytyjskie, francuskie i włoskie) i podlegajšcym francusko-brytyjsko-włoskiej władzy Międzysojuszniczej Komisji Rzšdzšcej i Plebiscytowej w niedzielę 20 marca 1921 r. przeprowadzone zostało głosowanie plebiscytowe. Doroœli mieszkańcy starsi 20 lat oraz osoby tu urodzone, ale mieszkajšce na innych obszarach Niemiec i w Polsce – poprzez wrzucenie do urny jednej z dwóch kartek z napisem „POLSKA-POLEN“ lub „DEUTSCHLAND-NIEMCY“ mieli wyrazić opinię, czy chcš pozostawienia w Niemczech prawie całej rejencji opolskiej, podniesionej propagandowo w 1919 r. do rangi prowicji górnoœlšskiej lub czy chcš przyłšczenia do odrodzonej w listopadzie 1918 r. Polski. Łšcznie do czynnych w godz. 8-20 lokali wyborczych udało się 1 190 637 osób, co stanowiło 97,5 proc. uprawnionych.

    Granice obszaru plebiscytowego ustalono w art. 88 Traktatu Wersalskiego. Obejmowały one terytorium majšce być przyznane Polsce. Polacy decyzję o plebiscycie przyjęli jako niesprawiedliwš i krzywdzšcš. Na wiece i manifestacje władze niemieckie odpowiedziały aresztowaniami. Na obszarze tym oprócz władz niemieckich działała też straż graniczna (Grenzschutz) i liczne ochotnicze organizacje niemieckie (Freikorps). Prowadzony przez te formacje antypolski terror był zresztš bezpoœredniš przyczynš wybuchu pierwszego powstania œlšskiego w sierpniu 1919 r. Zostało ono krwawo stłumione. Antypolski terror był w okresie kampanii plebiscytowej sankcjonowany, a często prowadzony przez Sicherheitspolizei – niemieckš policję bezpieczeństwa.

    W myœl założeń Traktatu Wersalskiego wynik głosowania miał być oznaczony gminami większoœciš głosów w każdej gminie. Gdyby dostosowano się do tego wymogu, to głosujšcy za pozostawieniem Górnego Œlšska w Niemczech uzyskali większoœć w 836 gminach, za przyłšczeniem zaœ do Polski w 672 gminach. Międzysojusznicza Komisja ogłosiła jednak nie wyniki gminami, lecz łšczne wyniki głosowania. Ogłoszono więc, że za Niemcami oddano głosy 707 393 osób (59,4 %), a za Polskš 479 356 osób (40,3 %). Jako nieważne uznano 3 879 głosów (0,3 %). Po ogłoszeniu wyników obydwie strony ogłosiły zwycięstwo. Niemcy wystšpili o utrzymanie w państwie całego spornego obszaru, Polska domagała się przyłšczenia obszaru po prawej stronie Odry, gdzie strona polska odniosła zwycięstwo. Ze względu na brak zgody Międzysojuszniczej Komisji przygotowano dwa projekty – korzystny dla Niemiec brytyjsko-włoski oraz zbliżony do polskiej propozycji – francuski. W tej sytuacji w 130 rocznicę Konstytucji 3 Maja Wojciech Korfanty stanšł na czele trzeciego powstania œlšskiego – zwycięskiego, bo powstańcy utrzymali obszar na wschód od Odry. Dzięki temu zbliżyły się stanowiska brytyjskie i francuskie. W wyniku podziału obszaru w Niemczech pozostało 71 proc. obszaru plebiscytowego, a w Polsce 29 proc. Przyznana Polsce niewielka częœć Górnego Œlšska stała się najbardziej uprzemysłowionym obszarem II Rzeczypospolitej.     

 

    Felső-Sziléziában, amelyet 1920. február 3.-ikán foglaltak el a szövetséges (brit, francia és olasz) csapatok és amely a Nemzetközi Kormány- és Népszavazási Bizottság francia-brit-olasz kormányzásának volt alárendelve, 1921. március 20.-ikán népszavazást tartottak. A húsz évnél idősebb felnőtt polgárok és azok akik itt születtek, ám Németország más részein éltek vagy pedig Lengyelországban – ezek a személyek „POLSKA-POLEN“ vagy a „DEUTSCHLAND-NIEMCY“ feliratú két  szavazólap  közül az egyiket bedobhatták a szavazóurnába, hogy így kifejezzék, vajon Németországban maradjon-e csaknem az egész opolei kormányzóság (amelyet 1919-ben a propaganda felső-sziléziai tartományként emelt ki, vagy pedig az 1918 novemberében újonnan megalakult Lengyelországhoz akar csatlakozni.  A 8-20 óráig nyitvatartó szavazóhelyiségekben 1 190 637 személy jelent meg, vagyis a jogosult személyek 97,5 százaléka. 

    A népszavazási terület határai a Versailles Szerződés 88.-ik cikkelyében voltak kijelölve és arra a területre vonatkoztak, amelynek Lengyelországhoz kellett volna tartoznia. A lengyelek a népszavazásról szóló határozatot igazságtalannak és megkárosítónak tartották. A tüntetésekre és tiltakozásokra a német hivatalok bebörtönzésekkel válaszoltak. A nevezett területen működött még a német hivatalokon kívül a határrendőrség (Grenzschutz) valamint sok német szabadcsapat (Freikorps) is.  Egyébként a megnevezett szervezetek által folytatott lengyelellenes terror volt a közvetlen oka az első sziléziai felkelés kirobbanásának 1919 augusztusában. A felkelést véresen elfojtották. A népszavazási kampány ideje alatt folytatott lengyelellenes terrort gyakran egyenesen a német biztonságfenntartó rendőrség (Sicherheitspolizei) irányította.

     A Versaillesi Szerződés szerint a szavazás eredményét minden egyes községben a többségben lévő szavazatok szerint kellett volna megjelölni. Ha eszerint a követelmény szerint jártak volna el, akkor Felső-Szilézia területének Németországban maradására  szavaztak 836 községben, Lengyelországhoz csatolásához pedig 672 községben szavaztak. A Szövetséges Bizottság azonban nem községek szerint hirdette ki az eredményeket, hanem egészében. Kihirdették, hogy Németországra szavazott 707 393 személy (59,4%), míg Lengyelországra szavazott 479 356 személy (40,3%), érvénytelennek nyilvánítottak 3 879 szavazatot (0,3%). Az eredmények kihirdetése után mindkét fél kijelentette hogy ő győzött. A németek követelték hogy hagyják meg a német államnak az egész vitatott területet, míg a lengyelek arra törekedtek, hogy az Odra jobb partján túl lévő területet (ahol a lengyel fél győzött) csatolják Lengyelországhoz. Mivelhogy a felek között nem sikerült megegyezésre jutni, ezért a Szövetséges Bizottság két tervezetet készített elő – a Németországnak kedvező brit-olasz javaslatot valamint a lengyel javaslathoz közelítő francia javaslatot. Ebben a helyzetben, a Május Harmadikai Alkotmány  130.-ik évfordulójának napján állt a harmadik sziléziai felkelés élére Wojciech Korfanty -  a felkelés győzelmes volt, mivel a felkelők megtartották az Odrától keletre fekvő területeket. Ennek köszönhetően került sor a brit és a francia javaslat közötti közeledésre. A terület felosztása szerint a népszavazásos terület 71%-a Németországban maradt, 29%-a pedig Lengyelországban.  Ez a  Lengyelországhoz csatolt kis rész felső-sziléziai terület volt a második Lengyel Köztársaság legfejlettebb ipari területe.

                       

     V Horním Slezsku, obsazeném 3. února 1920 spojeneckými vojsky (britskými, francouzskými a italskými) a podřízeném francouzsko-britsko-italské vládě Mezispojenecké vládní a plebiscitní komise se v neděli 20. března 1921 uskutečnilo plebiscitní hlasování. Dospělí občané starší 20. let a občané, kteří se zde narodili, ale bydleli v jiných částech Německa a v Polsku – vhozením jednoho ze dvou hlasovacích lístků s nápisem „POLSKA-POLEN“ nebo „DEUTSCHLAND-NIEMCY“ do volební urny měli vyjádřit názor, zda chtějí, aby v Německu zůstalo téměř celé opolské regentství, povýšené propagandou v 1919 roce na hornoslezskou provincií nebo zda chtějí připojit do nově vzniklého v listopadu 1918 roce Polska. Celkem se do volebních místností, které byly otevřeny v 8-20 hod. dostavilo 1 190 637 osob, což bylo 97,5 proc. oprávněných.

    Hranice plebiscitní oblasti vytýčena v čl. 88 Versailské dohody se vztahovala na území, které mělo být přiznáno Polsku. Polácí rozhodnutí o plebiscitu přijali jako nespravedlivé a ubližující. Na manifestace a protesty německé úřady odpověděly zatýkáním. Na tomto území kromě německých úřadů působila také hraniční policie (Grenzschutz) a mnohé ochotnické německé spolky (Freikorps). Protipolský terror, který byl veden těmito formacemi byl ostatně bezprostřední příčinou výbuchu prvního slezského povstání v srpnu 1919 r. Povstání bylo krvavě potlačeno. Protipolský terror byl v období plebiscitní kampaně sankcionován a často také řízen přímo německou bezpečnostní policií – Sicherheitspolizei.

    Podle Versailské dohody výsledek hlasování měl být označen obcemi s většinou hlasů v každé obci. Kdyby bylo podle tohoto požadavku postupováno, potom za ponecháním území Horního Slezska v Německu hlasovali voliči v 836 obcích, za připojením do Polska v 672 obcích. Avšak Mezispojenecká komise výsledky vyhlásila ne podle obcí, ale celkově. Oznámila, že pro Německo hlasovalo 707 393 osob (59,4 %), a pro Polsko 479 356 osob (40,3 %), za neplatné prohlásila 3 879 hlasů (0,3 %). Po oznámení výsledků obě strany prohlásily vítězství. Němci požadovali ponechat ve státě celé sporné území, Poláci se domáhali připojení území po pravé straně Odry, kde polská strana zvítězila. S ohledem na nedohodu mezi stranami Mezispojenecká komise připravila dva projekty – výhodný pro Německo britsko-italský a blízký polskému návrhu – francouzský. Za této situace v den 130. výročí Ústavy 3 Května Wojciech Korfanty stanul v čele třetího slezského povstání – vítězného, protože povstalci udrželi území na východ od Odry. Díky tomu došlo ke sblížení britského a franouzského návrhu. Na základě rozdělení území 71 proc. plebiscitního území zůstalo v Německu, 29 proc. v Polsku. Připojená k Polsku malá část Horního Slezska byla nejprůmyslovějším územím druhé Polské republiky.

 

Wstępne wyniki Spisu Powszechnego 2011

A 2011-es Népszámlálás előzetes eredményei

Předběžné výsledky Sčítání lidu 2011

 

     Czeski Urzšd Statystyczny opublikował 15.12.br. wstępne wyniki Spisu Powszechnego. W Republice Czeskiej żyło w dniu Spisu 10 562 214 osób. Narodowoœć polskš wpisało 39 269 osób, podwójnš narodowoœć polsko-czeskš 2 809 osób, polskš w kombinacji z innš niż czeska narodowoœć 568 osób. Polacy sš po Czechach, Morawianach i Słowakach czwartš najliczniejszš grupš narodowš. W Republice Czeskiej mieszka 17 865 osób z polskim paszportem. / A Cseh Staisztikai Hivatal idén december 15.-ikén közzétette az előzetes Népszámlálási adatokat. A Cseh Köztársaságban a Népszámlálás napjáig számítva 10 562 214 személy él. Lengyel nemzetiséget 39 269 személy jelentett be, kettős lengyel-cseh nemzetiséget 2 809 személy, lengyel nemzetiséget más mint cseh nemzetiséggel való kombinációban pedig 568 személy jelentett. A lengyelek a csehek, morvák és szlovákok után a negyedik legszámosabb nemzetiségi csoport. A Cseh Köztársaságban 17 865 olyan személy él, akinek lengyel útlevele van. / Český statistický úřad zveřejnil 15.12.tr. předběžné výsledky Sčítání lidu. V České republice žije ke dni Sčítání 10 562 214 osob. Národnost polskou přihlásilo 39 269 osob, dvojitou polsko-českou národnost 2 809 osob, polskou v kombinaci s jinou než česká národnost 568 osob. Poláci jsou po Češích, Moravanech a Slovácích čtvrtou nejpočetnější národnostní skupinou. V České republice bydlí 17 865 osob s polským pasem.

 

Narodowoœć obywateli Republiki Czeskiej / A Cseh Köztársaság polgárainak nemzetisége/ Národnost občanů České republiky:

czeska / cseh / česká                         6 732 104

morawska /morva/ moravská               522 474

słowacka /szlovák/ slovenská               149 140

polska /lengyel/ polská                           39 269

niemiecka /német/ německá                    18 722

romska /roma/ romská                           13 150

 

Obcokrajowcy zamieszkali w Republice Czeskiej /A Cseh Köztársaságban élő idegen állampolgárok / Cizinci bydlící v České republice:

Ukraińcy / ukránok / Ukrajinci                     117 810

Słowacy / szlovákok / Slováci                         84 380

Wietnamczycy / vietnamiak / Vietnamci           53 110

Rosjanie / oroszok / Rusové                            36 066

Niemcy / németek / Němci                              20 780

Polacy / lengyelek / Poláci                               17 865

 

Liczba Czechów i Polaków w obwodach administracyjnych (w nawiasie 2001 rok) / A csehek és a lengyelek létszáma a közigazgatási körzetekben (a zárójelben a 2001-es év) / Počet Čechů a Poláků ve správních obvodech (v závorce 2001 rok):

Trzyniec / Třinec                           33 042    (40 620)         8 854  (11 653)

Karwina / Karviná                        41 322    (59 278)         4 414    (6 552)

Jabłonków / Jablunkov                 13 288    (1 5961)         4 382    (5 706)

Hawierzów / Havířov                    58 795    (83 270)         3 771    (5 400)

Czeski Cieszyn / Český Těšín        15 096    (20 484)         3 534    (4 447)

Orłowa / Orlová                           27 892    (41 695)         1 065    (1 683)

Ostrawa / Ostrava                      211 981  (308 773)            733    (1 020)

Bogumin / Bohumín                       18 780    (26 379)            615       (944)

 

Imre Molnár – węgierski historyk i dyplomata na Zaolziu

Molnár Imre – magyar történész és diplomata az Olzántúlon

Imre Molnár – maďarský historik a diplomat na Zaolzí

 

     Dr. Imre Molnár, radca ambasady węgierskiej w Warszawie, przyjechał 3.11.br. do Czeskiego Cieszyna, aby wygłosić wykład na temat „János Esterházy – wspólny bohater narodu polskiego i węgierskiego“. Na spotkanie z węgierskim goœciem zaprosił Międzygeneracyjny Uniwersytet Regionalny działajšcy od kilku lat przy Zarzšdzie Głównym Polskiego Zwišzku Kulturalno- Oœwiatowego. Dr. Imre Molnár jest historykiem i dyplomatš. Utrwala i pielęgnuje 1000-letniš przyjaŸń polsko-węgierskš, która zawsze wpisywała się w historię naszych narodów. Symbolem tej przyjaŸni był János Esterházy (1901-1957), po rozpadzie Austro-Węgier polityczny przywódca Węgrów w Czechosłowacji. Ten wybitny arystokrata, z matki Elżbiety Tarnowskiej, symbolizuje dziœ zwišzki polsko-węgierskie. W latach II wojny œwiatowej był posłem do parlamentu słowackiego i jako jedyny wstrzymał  się od głosu, kiedy parlament słowacki uchwalał ustawę o wysiedleniu Żydów. Pomagał w ocaleniu wielu Żydów, Polaków, Słowaków, Czechów. Po II wojnie œwiatowej wywieziony do gułagu, potem skazany przez komunistów w Czechosłowacji za zdradę stanu na karę œmierci, zamienionš póŸniej na dożywocie. Redagowana przez Imre Molnára ksišżka „Ułaskawiony na œmierć – rzecz o Jánosu Esterházy“ zawiera wstrzšsajšce zapiski z lat 1945-1957 Marii Mycielskiej, siostry Jánosa, odnalezione po jej œmierci, a także fragmenty jej listów do rodziny i dziennik więzienny brata. Goœciem spotkania był Michał Luty, wiceprezydent miasta Katowic, wielki wielbiciel Jánosa Esterházy. Uczestnikami wykładu oprócz tradycyjnych słuchaczy MUR-u byli też docent Sándor Pálffy, przewodniczšcy ruchu Politycznego COEXISTENTIA i Zoltán Domonkos, sekretarz Ruchu oraz w komplecie zarzšd Polskiej Sekcji Narodowej Ruchu. W załšczeniu zamieszczamy tekst zaproszenia na spotkanie oraz kserokopię artykułu, jaki ukazał się w „Głosie Ludu“. Ciekawš rozmowę z Imre Molnárem zamieœcił „Głos Ludu“ – gazeta Polaków w Republice Czeskiej z 19.11.br. Zamieszczamy niektóre fragmenty tej rozmowy:

János Esterházy, o którym opowiadał pan podczas wykładu w ramach MUR-u, został okreœlony wspólnym bohaterem polsko-węgierskim. Czy w historii jest więcej takich postaci, które łšczš nasze narody? Jak najbardziej! Cała historia przyjaŸni polsko-węgierskiej opiera się na tym. Niemalże w każdym wieku istniała jakaœ postać, która swoim życiem dawała  przykład prawdziwej przyjaŸni i szlachetnoœci ducha. Zacznijmy od poczštku: œw.Emeryk, œw.Władysław, bł.Samolea, œw.Kinga, œw.Jadwiga, Stefan Batory, Franciszek II Rákoczi, Józef Bem, Emanuel Korompay, János Esterházy. Długo by można wymieniać.

Jak rozpoczęły się pańskie zwišzki z Polskš? Jako student Uniwersytetu w Szégedzie w latach 80. przyjeżdżałem na strajki studenckie do Polski i oddychałem wspaniałym zapachem wolnoœci, solidarnoœci… Tak mi się wtedy spodobało, że Polska stała się miłoœciš mego życia.

Wychował się Pan na Słowacji, w grupie mniejszoœci węgierskiej. Swego czasu był pan w węgierskim rzšdzie ekspertem ds. mniejszoœci węgierskiej na Słowacji. Jak dziœ żyje się pana rodakom na Słowacji? Muszš walczyć dalej o swoje prawa tak, jak zresztš każda grupa mniejszoœciowa. To prawda, że żyjemy w wolnoœci i w demokracji, ale naszych praw nikt nam za darmo nie da.

Po upadku Austro-Węgier poza granicami nowego państwa pozostało aż kilka milionów Węgrów, w każdym z oœciennych państw. Kwestia mniejszoœci węgierskiej była od zawsze koœciš niezgody w stosunkach z sšsiednimi krajami. Czy oprócz Słowacji sš teraz na tym tle jakieœ problemy? Zależy w którym kraju i w którym rzšdzie. Nawet na Słowacji była ogromna różnica w stosunkach do mniejszoœci podczas rzšdu Vladimíra Mečiara, Mikuláša Dżurindy oraz Roberta Fico. Wszystko zależało też od tego, czy Węgrzy byli członkami rzšdu, czy też nie… Demokracja daje dużo możliwoœci, ale i tak trudno jest samemu zahamować masowš asymilację. Bez pomocy większoœci, bez współpracy z innymi, jest to po prostu niemożliwe….

Kiedyœ wiele emocji na arenie politycznej wzbudziła Karta Węgra, teraz wprowadzana jest w życie idea nadawania węgierskiego obywatelstwa mieszkajšcym poza krajem Węgrom. Jak przebiega realizacja tego planu? Zgadza się, kiedyœ Karta Węgra wzorowana na Karcie Polaka, była traktowana jako wielka prowokacja, która zakłóca stosunki między nami a naszymi sšsiadami. Teraz już wyraŸnie widać, że nadanie obywatelstwa nie przynosi niczego nadzwyczajnego. Węgrzy z całego œwiata zgadzajš się i otrzymujš zpowrotem to, co oni albo ich przodkowie kiedyœ posiadali. Oczywiœcie, jest to raczej akt symboliczny, ale z takich aktów symbolicznych składa się niemal całe nasze życie.

 

    Dr. Molnár Imre a Varsói Magyar Nagykövetség miniszteri tanácsosa idén november 3.-ikán eljött Český Těšínbe, hogy elmondja előadását „Esterházy János – a lengyel és a magyar nép közös hőse“ címmel. A magyar vendéggel való találkozásra a PZKO (Polski Zwiazek Kulturalno-Oswiatowi – Lengyel Kulturális és Ismeretterjesztő Társaság) Főbizottsága mellett már több éve  működő Generációkközötti Regionális Egyetem (GRE) hívta a látogatókat. Dr. Molnár Imre  történész és diplomata. Erősíti és ápolja az ezeréves lengyel-magyar barátságot, amely nemzeteink történetébe tartósan be van írva. Ennek a barátságnak a szimbóluma volt Esterházy János (1901-1957), aki  Ausztria-Magyarország megszűnése után a csehszlovákiai magyarok vezetője lett. Ez a jelentős főnemes, akinek az anyja Alžběta Tarnowská volt, ma a lengyel-magyar szövetség szimbóluma lett. A második világháború időszaka alatt a szlovák parlament képviselője volt és ő egyedüli képviselőként tartózkodott akkor amikor a szlovák parlament jóváhagyta a zsidók kitelepítését.  Segített megmenekülni sok zsidónak, lengyelnek, szlováknak és csehnek. A második világháború után gulagra szállították, aztán a csehszlovákiai kommunisták hazaárulásért halálra ítélték, ezt később életfogytiglanra változtatták. A Molnár Imre által szerkesztett „Megkegyelmeztek neki a  halálra – tanulmányok Esterházy Jánosról“ című könyv rettenetes feljegyzéseket tartalmaz az 1945-1957 közötti időszakból, amelyek János nővérétől, Marie Mycielskától származnak, ezeket a feljegyzéseket Esterházy halála után találták meg, valamint a könyvben találhatók még Esterházy Jánosnak családjához írt leveleiből töredékek és a bátyja börtönnaplója. A találkozó vendége volt Michal Luty úr, Katowice városának polgármesterhelyettese, aki Esterházy Jánosnak lelkes tisztelője. A GRE megszokott hallgatóin kívül részt vettek még az előadáson Pálffy Sándor docens, a COEXISTENTIA politikai mozgalom elnöke és Domonkos Zoltán a Mozgalom titkára, valamint a Mozgalom Lengyel Nemzeti Tagozatának teljes bizottsága. A mellékletben közzétesszük a találkozóra invitáló meghívó tartalmát és a „Glos Ludu“ – ban megjelentetett cikknek a xerokópiáját. A Molnár Imrével folytatott érdekes beszélgetést  idén november 19.-ikén közölte a csehországi  lengyelek újságja a  „Glos Ludu“. Ennek a beszélgetésnek néhány részletét itt közöljük.

Esterházy János, akiről ön a GRE keretén belül szervezett előadáson beszélt, lengyel-magyar közös hősként volt említve. Van a történelemben több ilyen nemzeteinket összekötő egyéniség?

Természetesen! Az egész magyar-lengyel barátság történelme erre alapszik. Szinte minden évszázadban létezett egy olyan személyiség aki életével mutatott példát az igazi barátságból és a nemeslelkűségből.  Kezdjük az elejéről: Szent Imre, Szent László, boldog Szamolea, Szent Kinga, Szent Hedvig, Báthory István, II. Rákóczi Ferenc, Bem József, Korompay Emánuel, Esterházy János. Még sokáig lehetne folytatni a neveket.

Hogyan kezdődött az Ön kapcsolata Lengyelországgal? A Szegedi Egyetem diákjaként a nyolcvanas években jöttem Lengyelországba a diáktüntetésekre és belélegeztem a szabadság és a szolidaritás atmoszféráját... Ez akkor annyira megtetszett nekem, hogy Lengyelország az életem nagy szerelme maradt.

Ön Szlovákiában nőtt fel, a magyar nemzetiség körében. Annak idején Ön a magyar kormányban a szlovákiai magyar kisebbség kérdéseinek a szakembere volt. Hogyan élnek ma Szlovákiában az Ön honfitársai? Továbbra is harcolniuk kell a jogaikért, csakúgy mint bármelyik nemzetiségi csoportnak. Igaz ugyan, hogy szabadságban és demokráciában élünk, ám jogainkat senki sem adja nekünk ingyen.

Ausztria-Magyarország megszűnése után több millió magyar maradt az új magyar állam határain kívül, minden szomszédos államban. A magyar kisebbségi kérdés a szomszédos államokkal való kapcsolatokban mindig a viszály almájaként szerepelt. Szlovákián kívül vannak most ezen a téren problémák? Ez attól függ, hogy melyik államban és melyik kormányban. Még Szlovákiában is óriási különbség volt a kisebbséghez való viszonyban a Vladimír Mečiar, MikulᚠDzurinda és a Robert Fico kormányai között. Minden attól is függ, hogy a magyarok a kormányban voltak-e vagy nem … A demokrácia sok lehetőséget nyújt, ám egyedül nehezen lehet megállítani a kényszerített asszimilációt. A többség segítsége nélkül, másokkal való együttműködés nélkül ez egyszerűen lehetetlen … 

Valamikor sok érzelmet  kavart a nemzetközi életben a Magyar Kártya, most pedig életbe léptetik a külhoni magyarok számára a magyar állampolgárság megadásának eszméjét. Miképpen valósítják meg ezt a tervet? Ez így van, valamikor a Magyar Kártyát (amelynek a Lengyel Kártya szolgált példaképül) nagy provokációnak tartották, amely megrontja kapcsolatainkat a szomszédokkal. Most világosan látható, hogy az állampolgárság megadása nem jelent semmilyen különleges dolgot. A magyarok mindenütt a világon egyetértenek ezzel, most visszakapják azt, ami nekik vagy az elődeiknek valamikor megvolt. Természetesen ez főleg szimbolikus aktus, de ilyen szimbolikus aktusokból áll az egész életünk.

 

    Dr. Imre Molnár, ministerský rada při maďarském velvyslanectví ve Varšavě přijel 3.11.tr. do Českého Těšína, aby přednesl přednášku na téma „János Esterházy – společný hrdina polského a maďarského národa“. Na setkání s maďarským hostem pozvala Mezigenerační regionální univerzita, která již několik let působí při Hlavním výboru Polského svazu kulturně-osvětového. Dr. Imre Molnár je historikem a diplomatem. Upevňuje a ošetřuje 1000-leté polsko-maďarské přátelství, které trvale je vepsáno do dějin našich národů. Symbolem tohoto přátelství byl János Esterházy (1901-1957), po zániku Rakousko-Uherska politický předák Maďarů v Československu. Tento významný šlechtic, z matky Albžěty Tarnowské,je dnes symbolem polsko-maďarského svazku. V období II světové války byl poslancem slovenského parlamentu a jako jediný se zdržel hlasování při schvalování slovenským parlamentem zákona o vysídlení Židů. Pomáhal v záchraňování mnoha Židům, Polákům, Slovákům, Čechům. Po II světové válce byl vyvezen do gulagu, potom komunisty v Československu odsouzen za vlastizradu na trest smrti, později změněn na doživotí. Redagována Imre Molnárem kniha „Omilostněn na smrt – pojednání o Jánosi Esterházym“ obsahuje otřesné zápisky Marie Mycielské, sestry Jánose, z let 1945-1957, které byly objeveny po jeho smrti, a také úryvky jeho dopisů rodině a vězeňský deník bratra. Hostem setkání byl Michał Luty, zástupce primátora města Katovice, velkého nadšence Jánosa Esterházyho. Účastníky přednášky kromě tradičních posluchačů MUR byli také docent Sándor Pálffy, předseda politického hnutí COEXISTENTIA a Zoltán Domonkos, tajemník Hnutí a kompletně celý výbor Polské národní sekce Hnutí. V příloze zveřejňujeme obsah pozvánky na setkání a xerokopii článku, jaký byl zveřejněn v „Głosu Ludu“. Zajímavý rozhovor s Imre Molnárem zveřejnil „Głos Ludu“ – noviny Poláků v České republice z 19.11.tr. Otiskujeme některé úryvky tohoto rozhovoru.

János Esterházy, o kterém jste vyprávěl při přednášce v rámci MUR, byl označen společným polsko-maďarským hrdinou. Je v dějinách více takových osobnosti, které spojují naše národy? Samozřejmě! Celé dějiny polsko-maďarského přítelství jsou na tom založeny. Téměř v každém století existovala nějaká osobnost, která svým životem dávala příklad opravdového přítelství a šlechetnosti duše. Začněme od začátku: sv.Emerik, sv.Vladislav, bl.Samolea, sv.Kinga, sv.Hedvika, Stefan Batory, František II Rákoczi, Josef Bem, Emanuel Korompay, János Esterházy. Jmenovat by jsme mohli dlouho.

Jak začaly Vaše svazky s Polskem? Jako student univerzity v Szégedu jsem v 80-tých letech přijížděl na studentské stávky do Polska a dýchal jsem atmosféru svobody, solidarity… To se mi tehdy zalíbilo tak, že Polsko zůstalo láskou mého života.

Vychoval jste se na Slovensku, ve skupině maďarské menšiny. Svého času jste byl v maďarské vládě odborníkem na otázky maďarské menšiny na Slovensku. Jak se dnes žije Vašim krajanům na Slovensku? Musí dál bojovat o svá práva, stejně jako každá menšinová skupina. Je pravda, že žijeme ve svobodě a demokracií, ale naše práva nám nevěnuje nikdo zadarmo.

Po zániku Rakousko-Uherska za hranicemi nového státu zůstalo až několik miliónu Maďarů, v každém ze sousedních států. Menšinová otázka maďarská byla vždy jablkem sváru ve vztazích se sousedními státy. Kromě Slovenska jsou teď v tomto nějaké problémy? To záleží ve kterém státě a ve které vládě. Dokonce na Slovensku byl obrovský rozdíl ve vztazích k menšině za vlády Vladimíra Mečiara, Mikuláše Dzurindy a Roberta Fica. Vše záleží také od toho, zda Maďaři byli členy vlády nebo nebyli…. Demokracie dává mnoho příležitosti, ale těžko sám můžete zastavit nucenou asimilaci. Bez pomoci většiny, bez spolupráce s jinými, je to prostě nemožné ….

Kdysi mnoho emocí na mezinárodním poli vyvolávala Karta Maďara, teď je zaváděna do života idea udělování maďarského občanství Maďarům bydlícím mimo stát. Jak je uskutečňována tento plán? Souhlasí, kdysi Karta Maďara, které vzorem byla Karta Poláka, byla považována za velkou provokací, která poškozuje naše vztahy se sousedy. Teď je jasně vidět, že udělování občanství nepřináši nic výjimečného. Maďaři z celého světa souhlasí a je jim zpět udělováno to, co oni nebo jejich předci kdysi měli. Samozřejmě, je to hlavně akt symbolický, ale z takových symbolických aktů se skládá vesměs celý nᚠživot.

 

Miesięcznik „Zwrot“ o działalnoœvci Ruchu

A „Zwrot“ havilap a Mozgalom tevékenységéről

Měsičník „Zwrot“ o činnosti Hnutí

 

W odróżnieniu od „Głosu Ludu“, który ostatnio po macoszemu traktuje naszš działalnoœć, miesięcznik społeczny PZKO „Zwrot“ w kilku ostatnich numerach zamieœcił artykuły nt. ruchu politycznego COEXISTENTIA. W załšczeniu prezentujemy kserokopie artykułów „Przywara i Gawlik w najwyższych władzach“ (Zwrot 8/2011), „Inicjatywy ruchu politycznego Wspólnota“ (Zwrot 9/2011) i „Plany ruchu Coexistentia-Wspólnota“ (Zwrot 11/2011). Autorem artykułów jest TT. / A „Głos Ludu“ újságtól eltérően, amely az utóbbi időben elég mostoha módon szentel figyelmet tevékenységünknek, a PZKO társadalmi havilapja a „Zwrot“ legutóbbi számaiban több cikket is megjelentetett a COEXISTENTIA politikai mozgalom  tevékenységéről. A mellékletben közzétesszük a „Przywara i Gawlik w najwyższych władzach“ (Przywara és Gawlik a legmagasabb hatalmi körökben) (Zwrot 8/2011), „Inicjatywy ruchu politycznego Wspólnota“ (A Wspólnota politikai mozgalom kezdeményezései) (Zwrot 9/2011) és a „Plany ruchu Coexistentia-Wspólnota“  (A Coexistentia-Wspólnota mozgalom tervei) (Zwrot 11/2011) című cikkeket. A cikkek szerzője TT. / Na rozdíl od „Głosu Ludu“, který v poslední době se macešsky věnuje naši činnosti, společenský měsíčník PZKO „Zwrot“ zveřejnil v několika posledních číslech články nt. činnosti politického hnutí COEXISTENTIA. V příloze zveřejňujeme xerokopie článků „Przywara i Gawlik najwyższych władzach“ (Zwrot 8/2011), „Inicjatywy ruchu politycznego Wspólnota“ (Zwrot 9/2011) a „Plany ruchu Coexistentia-Wspólnota“ (Zwrot 11/2011). Autorem článků je TT.

 

Uroczystoœć wspomnieniowa w Żywocicach

Emlékünnepség Životicén

Vzpomínková slavnost v Životicích

 

Obchody 67. rocznicy Tragedii Żywocickiej 6.8.br rozpoczęła pieœń „Ojcowski dom“ w wykonaniu chóru „Harfa“ z Czeskiego Cieszyna oraz bicie dzwonu w kaplicy cmentarnej. Przed pomnikem ofiar zbrodni hitlerowskiej zgromadzili się przedstawiciele władz Hawierzowa i sšsiednich gmin, kombatanci i delegacje polskich organizacji na Zaolziu. Po hymnach państwowych czeskim i polskim duchowni katolicki i ewangelicki wspólnie zapalili œwiecę na mogile 36. ofiar. Prowadzšca uroczystoœć na przemian w języku czeskim i polskim studentka Sabina Gałuszka przytoczyła wspomnienia œwiadków tragedii opublikowane w ksišżce historyka Mečislava Boráka. Przemówienia okolicznoœciowe wygłosili wiceprezydent Hawierzowa Eduard Heczko i wicekonsul Maria Kovacs z Konsulatu Generalnego Rzeczypospolitej Polskiej w Ostrawie. / Idén augusztus 6.-ikán kegyeletünnepséget tartottak a Životice-i tragédia 67.-ik évfordulója alkalmából, amelyet a Český Těšín-i „Harfa“ kórus nyitott meg „Ojcowski dom“ című dalával és a temetőkápolna harangjának félreverésével. A hitlerista bűntettek áldozatainak emlékművénél találkoztak Havířov város vezetésének képviselői a szomszédos községek képviselőivel, valamint az egykori harcostársakkal és az Olzántúli lengyel egyesületek küldötteivel. A cseh és a lengyel himnusz elhangzása után a katolikus és az evangélikus pap együtt gyújtotta meg a gyertyát a 36 áldozat közös sírjánál. Sabina Galuszka diáklány cseh és lengyel nyelven vezette  az ünnepséget, és a tragédiát átélt személyeknek a Měčislav Borák történész könyvében nyilvánosságra hozott emlékeiből idézett. Az esemény alkalmából beszédet mondott Eduard Heczko Havířov város polgármesterhelyettese, valamint Maria Kovacs asszony a Lengyel Köztársaság Osztravai Főkonzulátusának helyettes konzulja. / Pietní slavnost u příležitosti 67. výročí Životické tragédie, která se konala 6.8.tr. byla zahájena písní „Ojcowski dom“ sboru „Harfa“ z Českého Těšína a bitím zvonů ve hřbitovní kapli. U pomníku obětí hitlerovských zločinů se setkali zástupci vedení Havířova a sousedních obcí, kombatanti a delegace polských sdružení na Zaolzí. Po státních hymnách české a polské faráři katolický a evangelický společně zapálili svíčku na společném hrobě 36. obětí. Studentka Sabina Gałuszka, která slavnost uváděla v jazyce českém a polském, citovala vzpomínky pamětníků tragédie zveřejněné v knize historika Mečislava Boráka. U této příležitosti proslov přednesli náměstek primátora Havířova Eduard Heczko a místokonsulka Maria Kovacs z Generálního konsulátu Polské republiky v Ostravě.

 

 

PREZIDENT MAĎARSKÉ REPUBLIKY
UDĚLUJI
DR. LÁSZLÓ ATTILOVI KOCSISOVI
penzionovanému velvyslanci, předsedovi Maďarské národní sekce politického hnutí Soužití
jako uznání za činnost v zájmu rozvoje spolupráce mezi organizacemi Maďarů žijících v České republice, ochrany zájmů Maďarů za hranicemi země
VYZNAMENÁNÍ  RYTÍŘSKÝ KŘ͎
ŘÁDU MAĎARSKÉ REPUBLIKY ZA ZÁSLUHY
V Budapešti, dne 25. měsíce února roku 2011
Pál Schmitt v.r.

 

Excellenciás Uram, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Arany betűkkel írom be a szívembe és az emlékezetembe a mai napot, mint számomra rendkívüli nagy ünnepet, amikor az a nagy megtiszteltetés ért, hogy átvehettem a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt kitüntetést. Adományozójának, Schmitt Pál Köztársasági Elnök úrnak ez úton fejezem ki hálámat és őszinte köszönetemet. E tekintélyes állami kitüntetést a laudációban is elhangzott érdemeimért kaptam, noha valójában azokat nem érhettem volna el mások önzetlen segítsége nélkül. Ezért szeretnék tiszta szívből köszönetet mondani mindazoknak, akik segítségükkel hozzájárultak ahhoz, hogy a kitüntetést kiérdemeljem. Mindenekelőtt köszönöm áldott jó feleségemnek, Zsuzsikának, hogy évtizedeken át oly megértő és türelmes volt velem szemben, nyugodt családi hátteret biztosított a magyarság érdekében végzett közösségi munkámhoz, mely nem kis mértékben a családomra szánt időm rovására is ment. Egyben nagy szeretettel köszöntöm házasságunk 45. évfordulója alkalmából, mely a holnapi napra esik. Köszönetet érdemelnek kedves barátaim, Derian László mérnök úr és Palágyi István György doktor úr, akik az Együttélés Politikai Mozgalom keretében végzett tevékenységem legaktívabb támogatói voltak. Készségesen segítettek Mozgalmunk dokumentumainak a kidolgozásában, nyilatkozatok, felhívások, hivatalos levelek megírásában. Nagy mértékben az ő érdemük is levélváltásom sikere Jiří Paroubek cseh miniszterelnökkel, aki válaszlevelében megkövette a csehszlovákiai magyarokat a második világháború után elszenvedett meghurcoltatásukért, jogfosztottságukért. Nem utolsó sorban kell köszönetet mondanom Duka Zólyomi Árpád mérnök úrnak, akihez diákéveink óta tartó barátság fűz, támogatásáért mozgalmi munkámban. Nélküle aligha lehetett volna megtartani a csehországi nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozó sikeres nemzetközi konferenciáinkat, melyek felett védnökséget vállalt mint az Európai Parlament képviselője, és azokat anyagilag is támogatta. Meghívása nélkül nem került volna sor látogatásomra sem az Európai Parlament brüsszeli székházában és ott megnyitó beszédet tartani a felvidéki magyarok csehországi deportálását bemutató dokumentumkiállításon e tragikus esemény 60. évfordulója alkalmából. Végezetül köszönöm szépen a Magyar Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetének, Dr. Szőke László Excellenciás úrnak és munkatársainak kitüntetésem kezdeményezését és eme remek fogadás megrendezését a kitüntetés átadása alkalmából. Kihasználva az alkalmat szívből gratulálok a másik kitüntetettnek, Stanislaw Gawlik doktor úrnak, és annak a hitemnek szeretnék hangot adni, hogy vele és az Együttélés Politikai Mozgalom többi tagjaival, követőivel és támogatóival együtt a továbbiakban is sikeres lesz igyekezetünk hozzájárulni a csehországi magyarok, lengyelek és a többi nemzeti kisebbségek megmaradásához és érvényesüléséhez Csehországban, a többségi cseh nemzettel való békés együttéléséhez, hazánk és anyaországunk jó kapcsolatainak ápolásához, további elmélyítéséhez. Én ennek érdekében, meglett korom ellenére, minden tőlem telhetőt megteszek. Erre kötelez engem a most átvett Lovagkereszt érdemrend is.

Dr. László Attila Kocsis

 

Vaše Excelence, vážené Dámy a Pánové,

zlatými písmeny zapíšu do svého srdce a své paměti dnešní den, jako mimořádně velký svátek pro mne, kdy se mi dostala ta velká čest, že jsem mohl převzít vyznamenání "Rytířský kříž Řádu Maďarské republiky". Touto cestou vyjadřuji svoji vděčnost a upřímné poděkování prezidentu republiky panu Pálu Schmittovi za jeho propůjčení. Toto úctyhodné státní vyznamenání mi bylo propůjčeno, jak to odznělo i v laudácii, za mé zásluhy, ačkoliv ve skutečnosti bych je nemohl dosáhnout bez nezištné pomoci jiných. Proto bych chtěl z celého srdce poděkovat všem těm, kteří svou pomocí přispěli k tomu, abych si toto vyznamenání zasloužil. Předně děkuji své vzácně dobré manželce, Zuzance za to, že po desetiletí měla pro mne pochopení, měla s semnou takovou trpělivost, poskytla mi klidné rodinné zázemí pro práci ve prospěch maďarské komunity. To v nemalé míře bylo na úkor času, kterou jsem měl věnovat rodině. Zároveň ji co nejsrdečněji zdravím při příležitosti 45. výročí naší svatby, které připadá na zítřejší den. Poděkování si zaslouží moji milí přátelé, pan inženýr László Derian a pan doktor István György Palágyi, kteří byli mými nejaktivnějšími podporovateli v činnosti v rámci Politického hnutí Soužití. Ochotně pomáhali při vypracování dokumentů Hnutí, napsání různých prohlášení, výzev, oficiálních dopisů. Ve velké míře je i jejich zásluha můj úspěch dosažený výměnou dopisů s českým předsedou vlády panem Jiřím Paroubkem, který se v odpovědi omluvil československým Maďarům za jejich utrpení a bezpráví, jež byly na nich spáchány po druhé světové válce. V neposlední řadě mám vyjádřit poděkování panu inženýru Árpádu Duka Zólyomimu, ke kterému mě váže přátelství od našich studentských let, za podporu mé činnosti v rámci Hnutí. Bez ní by se stěží daly uskutečnit úspěšné mezinárodní konference věnované postavení národních menšin v České republice, nad nimiž přijal záštitu jako poslanec Evropského Parlamentu a které i hmotně podporoval. Bez jeho pozvání by se neuskutečnila ani moje návštěva v bruselském sídle Evropského Parlamentu, a nemohl bych tam vystoupit se zahajovacím projevem na výstavě dokumentů prezentujících deportaci hornozemských Maďarů do českého pohraničí při příležitosti 60. výročí této tragické události. Závěrem uctivě děkuji mimořádnému a zplnomocněnému velvyslanci Maďarské republiky, jeho excelenci Dr. László Szőkemu a jeho spolupracovníkům za iniciování mého vyznamenání a za uspořádání tohoto skvělého společenského podniku při příležitosti předání vyznamenání. Využívaje této příležitosti z celého srdce blahopřeji druhému vyznamenanému, panu Dr. Stanislavu Gawlikovi, a chtěl bych vyjádřit své přesvědčení, že spolu s ním a s ostatními členy, stoupenci a podporovateli Politického hnutí Soužití budou nadále úspěšná naše úsilí přispět k zachování a uplatnění se českých Maďarů, Poláků a ostatních národních menšin v České republice, k jejich pokojnému soužití s většinovým českým národem, jakož i k pěstování a dalšímu prohloubení dobrých styků naší vlasti s našimi mateřskými zeměmi. Já v zájmu toho, přes svůj zralý věk, udělám všechno, co bude v mých silách. K tomu mě zavazuje i nyní převzatý Řád Rytířského kříže.

Dr. László Attila Kocsis

 

„Głos Ludu“ u żony Władysława Niedoby

A „Głos Ludu“ Władysław Niedoba feleségénél

“Głos Ludu“ u manželky Vladislava Niedoby

 

     „Głos Ludu“ z 22.10.br. zamieœił artykuł z wizyty redakcji w Kocobędzu – jak pisze „u żony wieprezesa Wspólnoty Władysława Niedoby“. Okazjš był jubileusz życiowy Ludmiły Niedobowej. W swoim czasie była żonš najmłodszego 26-letniego posła Czeskiej Rady Narodowej, po 1990 roku żonš posła z ramienia ruchu politycznego „Coexistentia-Wspólnota“ oraz jego założyciela i czołowego działacza. Pobrali się w 1972 roku, w cišgu kolejnych siedmiu lat przyszły na œwiat ich trzy córki, doczekali się już szóstki wnuków. „Kiedy mšż jest działaczem społecznym, to żona również zostaje wcišgnięta w jego działalnoœć“ – pisze „Głos Ludu“. Często pomagała mężowi w kampaniach przedwyborczych. Chociaż uczęszczała do czeskich szkół – mówi i czyta po polsku. „Czytać nauczyłam się ze œpiewników koœcielnych“. Jest kronikarzem Koła PZKO w Kocobędzu, dawniej grywała w przedstawieniach teatralnych, dziœ jest aktywnš działaczkš zarzšdu i organizatorkš tradycyjnych imprez takich jak bal. Lubi œpiewać, a talent œpiewaczy odziedziczyły po niej córki. Przyjemnoœć sprawia jej również podróżowanie i poznawanie bliższych i dalszych krajów. „W czasie ostatnich wakacji zwiedziliœmy niemal całš Polskę. To były niezapomniane chwile“.

 

      A „Głos Ludu“ újság idén október 22.-ikén jelenítette meg cikkét, amely a szerkesztőség Chotěbuzban tett látogatásáról szólt – mint írja „az Együttélés alelnökének, Wladyslaw Niedobának a feleségénél“. Az alkalmat Ludmila Niedobová asszony életjubileuma szolgáltatta.  Annak idején ő volt a felesége a Cseh Nemzeti Tanács legfiatalabb, 26 éves képviselőjének. 1990 után pedig a „Coexistentia-Együttélés“ politikai mozgalom képviselőjének felesége, a férje a mozgalom alapító tagja és vezető funkcionáriusa volt. 1972-ben házasodtak meg, a következő hét évben született meg három lányuk, ma már hat unokájuk van. „Amikor a férj funkcionárius, akkor a felesége is be van vonva a férje tevékenységébe“ – írja a „Głos Ludu“. Gyakran segített férjének a választások előtti kampányokban. Annak ellenére hogy cseh iskolákba járt, mégis beszél és ír lengyelül. „Olvasni az egyházi énekeskönyvekből tanultam meg“. A Chotěbuzi PZKO Csoport krónikása, korábban színjátszóelőadásokon is résztvett, ma a bizottság aktív tagja és hagyományos akciók, például bálok szervezője. Szívesen énekel, az énektehetséget lányai tőle örökölték. Nagy öröme van a közelebbi és persze a távolabbi országok beutazásában és megismerésében. „Az elmúlt szünidő alatt bejártuk csaknem egész Lengyelországot. Felejthetetlen pillanatok voltak“.

 

     „Głos Ludu“ z 22.10.tr. zveřejnil článek z návštěvy redakce v Chotěbuzi – jak píše „u manželky místopředsedy Soužití“ Vladislava Niedoby. Příležitostí bylo životní jubileum Ludmily Niedobové. Svého času byla manželkou nejmladšího 26-letého poslance České národní rady. Po 1990 roce manželkou poslance za politické hnutí „Coexistentia-Soužití“, jeho zakladatele a čelního funkcionáře. Vzali se v 1972 roce, v následujících sedmi letech se narodily jejich tři dcery, dočkali se už  šesti vnuků. „Když manžel je funkcionářem, potom i jeho manželka je vtáhnuta do jeho činnosti“ – píše „Głos Ludu“. Často pomahála manželovi v předvolebních kampaních. Přestože naštěvovala české školy – mluví a čte polsky. „Číst jsem se naučila s církevních zpěvníků“. Je kronikářem Skupiny PZKO v Chotěbuzi, dříve hrávala divadelní představení, dnes je aktivní členkou výboru a organizátorkou tradičních akcí jako je ples. Rádá zpívá, a pěvecký talent zdědily po ní její dcery. Potěšení má také z cestování a poznávání bližších i vzdálenějších zemí. „V období posledních prázdnin jsme navštívili téměř celé Polsko“ To byly nezapomenutelné chvíle“.

 

Zdjęcie: Władysław Niedoba z żonš podczas tegorocznej wędrówki po Polsce /A fényképen: Wladyslaw Niedoba a feleségével az idei lengyelországi utazásukon /

Foto: Vladislav Niedoba s manželkou při letošním cestování po Polsku

 

 

 „Wiadomoœci – Tudósítások – Zprávy“, wydawca / kiadó / vydavatel: Organizacja Wyższego Pożytku Publicznego / Közhasznú Társaság / Obecně prospěšná společnost Koexistencia o.p.s., IČO (Vállalkozói Engedély Száma): 68899289, adres wydawcy / a kiadó címe / adresa vydavatele: 737 01 Český Těšín / Czeski Cieszyn, Střelniční / Strzelnicza 28, rada redakcyjna / szerkesztőbizottság / redakční rada: Tadeusz Toman, Józef Toboła, Zoltán Domonkos,  zamknięcie numeru  / lapzárta / uzávěrka čísla: 22.12.2011,  gratis / ingyenes / zdarma